A nők már 2011 óta nyugdíjba vonulhatnak 40 év munkaviszony után, most három nagy szakszervezet (és két ellenzéki párt) is beleállt abba a kezdeményezésbe, hogy a férfiak is megtehessék ugyanezt. A dolog jól hangzik, csak a racionalitás mond mást. Sajnos.

Megszámolni nem tudjuk már, hányszor írtunk a jelenlegi nyugdíjrendszer csapdáiról és arról, miért nem lesz fenntartható a jövőben. Ehhez képest kissé meglepődve olvastunk a kezdeményezésről, ami azt szeretné elérni, hogy a férfiak is vonulhassanak 40 év munkaviszony után nyugdíjba.

A kezdeményezést három nagy szakszervezet (a Liga, a Magyar Szakszervezeti Szövetség és a Munkástanácsok) is támogatja, emellett beszállt a két legnagyobb ellenzéki párt (az MSZP és a Jobbik is). Ami szép dolog, csak az a fránya matek ne lenne…

A helyzet az, hogy a nők 2011 óta vonulhatnak nyugdíjba 40 éves munkaviszony után, amire akkor is lehetőségük van (hiszen éppen ez a rendszer lényege), ha nem érték el a korhatárt, azaz a 63 évet.

A döntés persze négy éve is politikai volt, jelenleg évente 195 milliárd forintba kerül a társadalombiztosításnak (azaz az adófizetőknek) a gesztus, ennyit fizetnek ugyanis ki a 63 évesnél fiatalabb nyugdíjas nőknek.

Ez az összeg ráadásul a következő években, a nyugdíjkorhatár emelésével folyamatosan nőni fog, öt év múlva (2020-ban lesz a határ 65 év) eléri majd a 300 milliárd forintot. És ekkor még csak a nőkről van szó.

Járulékemelés vagy alacsonyabb nyugdíj?

Ha mindezt a férfiakra is kiterjesztenék, az sokak pénztárcájának fájna, függetlenül attól, hogy az aktív népességet, vagy a nyugdíjasokat vesszük – mindjárt el is mondjuk, hogy miért.

Ha a népszavazás sikerrel járna és a kormány is úgy döntene, hogy ám legyen (mindkettőre azért nem túl nagy az esély, de induljunk ki ebből), akkor az alsóhangon is százmilliárdos azonnali pluszkiadást jelentene – legalábbis az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság számításai szerint.

Vannak más számítások is, ezek inkább 200 milliárd forinttal számolnak, de még ez is finanszírozható lenne (sőt, akár 300 milliárd is), más kérdés, hogy milyen áron.

Az ár ugyanis nem alacsony: vagy a járulékokat kellene 2-2,5 százalékkal megemelni (ezzel újabb terhet róva az aktív rétegre), vagy 8-10 százalékkal csökkenteni kellene a már amúgy sem túl magas nyugdíjakat.

Erről beszélt a napokban a nemzetgazdasági miniszter is az Origónak adott interjúban, hangsúlyozva, hogy már elkezdték a számításokat. „Egy ilyen döntésnek az össznyugdíjrendszerre van hatása, így ha az oda befolyó járulékok több szereplő között oszlanak el, akkor az ellátás színvonala csökkenhet. Egy ilyen kedvezmény biztosításával minden érintett nyugdíjasnak a jövedelme csökkenhet” – fogalmazott Varga Mihály.

Első esetben egyáltalán nem biztos, hogy a járulékemelés hosszú távon is megoldást jelentene (a kieső kb. 150 ezer járulékfizető miatt 131 milliárdos lyuk keletkezne a nyugdíjkasszában), míg kíváncsiak lennénk arra a kormányra, amely az egyik legfontosabb szavazórétegnek számító nyugdíjasoktól elveszi a havi járandóságuk 10 százalékát…

Ekkor még nem is beszéltünk az egyéb gazdasági hatásokról, a kieső munkaerő, és a járulékemelés aligha lenne jó hatással a növekedésre, ami egy olyan spirált indíthat be, aminek a vége aligha látható.

Szemben a racionalitással

Minden elemző (például Spéder Zsolt, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének igazgatója) azt mondja, emelni kellene a nyugdíjkorhatárt, hiszen a jelenlegi rendszer akár már egészen rövid időn belül fenntarthatatlan lesz – márpedig a szakszervezetek javaslata ennek éppen ellentmond.

„Az elöregedő társadalom következményeivel a magyar gazdaságnak és nyugdíjrendszernek is szembe kell néznie, és célszerű volna időben felkészülni rá. Nem a munkában töltött évek számának van a legnagyobb jelentősége” – mondta a Világgazdaságnak a Személyzeti Tanácsadók Magyarországi Szövetségének (SZTMSZ) elnöke.

Csaposs Noémi szerint első körben a munkáltatóknak lehetőséget kellene adni a választásra, hiszen 70 évesen is érezheti még aktívnak magát valaki (mi is ismerünk olyat, aki 70-72 évesen még dolgozik, akár csak heti 2-3 napot, de aktív), ráadásul az ő tapasztalatukra nagy szükség lehet.

A szakember egyébként arra is felhívta a figyelmet, hogy valójában már ma is nagyon kevesen vannak, akik nem dolgoznak 65 éves koruk után, más kérdés, hogy ennek oka az alacsony nyugdíj is.

A matek és a demográfia tehát azt mondja, a férfiak 40 év munkaviszony utáni nyugdíjba vonulása szép szociális gondolat, ám nagy kérdés, hogy az az ár, amit fizetni kellene érte (akár a még dolgozó rétegnek, akár a már nyugdíjasoknak), megéri-e, és a rendszer hosszú távon egyáltalán fenntartható lesz-e.