Amikor az MTA szociálpolitikai kutatója kategorikusan kijelenti, hogy „a magyar nyugdíjrendszer fenntartható”, akkor az minimum aggályos. Szikra Dorottya szerint „felelőtlen álláspont” azzal riogatni, hogy nem lesz nyugdíj, és az egészet a magánnyugdíjpénztárak PR-akciójának tartja. Szerinte inkább az öngondoskodás az, ami nem fenntartható. Vegyük sorra, mennyi mindenben téved.

Az egész egy videós interjúval kezdődött, amit az Új Egyenlőség nevű oldal készített, ebben közel másfél órán keresztül elemzik a magyar állami nyugdíjrendszert. Ennek nem is lenne nagy relevanciája, ha nem az MTA szociálpolitikai kutatója, Szikra Dorottya lenne a nyilatkozó. Vele aztán a Napi.hu készített szöveges interjút, kifejezetten a nyugdíjrendszer fenntarthatóságára vonatkozóan.

Mit állít Szikra Dorottya?

• A jelenlegi öregségi nyugdíj fenntartható és nagyon stabil lábakon áll.
• Aki ennek az ellenkezőjét állítja, amögött a magánnyugdíjpénztárak lobbija állhat. Ők ügyesen manipulálják a közvéleményt, ugyanis elég sokan hisznek a nyugdíjrendszer csődjében – még jól kereső emberek is.
• Az öngondoskodáson alapuló nyugdíjrendszer nem fenntartható.

Lássuk az ellentmondásokat!

Szikra szerint 2030-35-ig biztonsággal fenntartható a magyar nyugdíjrendszer, és ebben az MNB is egyetért. Azt nem teszi hozzá, hogy eddig 2040-45 tájékára lőtték be azt, amikor gond lehet a nyugdíjakkal. Az egyik állami kiadványban, a Pénzügyi Szemlében jelent meg 20 oldalas tanulmány arról, hogy 10-15 évet tévedtek, szóval az optimista becslésekkel óvatosan kell bánni. Másrészt nem tudom, mennyire megnyugtató az, hogy a 47 évesnél idősebbek védve vannak (ők legkésőbb 2035-ig nyugdíjba mennek). És mi lesz a többiekkel?

Szikra szerint a nyugdíjcsökkentés elképzelhetetlen, mert népszerűtlen intézkedés lenne, és senki sem merné meglépni. De mi van, ha kénytelenek lesznek? Ráski Péter (a Pénzcentrum szerzője) szerint elég, ha a nyugdíjakat az infláció alatti mértékben növelik, és ilyenkor a gyakorlatban máris egy alig észrevehető nyugdíjcsökkentésről beszélhetünk. Mi is írtunk már róla, hogy a nyugdíjak egyre inkább lemaradnak a növekvő bérek mögött. Való igaz:

a nyugdíjak nőttek az elmúlt két évben, igaz csak 0,9–1,6%-kal, de eközben a bérek átlagosan 10%-ot emelkedtek.

A különbség várhatóan csak nőni fog a jövőben. Hogy miért? Idén 3158 milliárd forintot költöttünk nyugdíjkiadásokra, és még csak a következő 1–4 évben fognak nyugdíjba menni az ún. Ratkó-gyerekek, akik 600 ezren vannak. Szikra szerint csak az ő gyerekeikkel, vagyis a Ratkó-unokákkal lehet gond. Ők 2035 tájékán már tényleg megterhelik a rendszert, de ez sem akkora baj, mert nekik

„nagyon szaggatott a munkapiaci jelenlétük, s emiatt nem lesz teljes nyugdíjuk, csak résznyugdíjra lesznek jogosultak, vagy rosszabb esetben még arra sem.”

A rendszer tehát annak köszönhetően nem reccsen meg teljesen, hogy nekik – állítólag – nem kell annyi nyugdíjat fizetni.

És úgy tűnik, hogy ennek a generációnak bele kell törődnie a szegénységbe, mert Szikra szerint az öngondoskodás nem fenntartható, hiszen – állítólag – a magyar háztartások 75%-ának nincs megtakarítása. Valószínűleg elfeledkezik azokról, akik önkéntes nyugdíjpénztári tagok (1,15 millió fő), nyugdíjbiztosításuk van (194 ezer fő) vagy NYESZ-esek (123 ezer fő). Ezek csak az államilag támogatott nyugdíjcélú megtakarítások, ha mindent beszámítunk, akkor azért 40%-nak van valamilyen megtakarítása.

Persze ezen a blogon is mindig kiemeljük, hogy még több tartalékra lenne szükségük az embereknek, vagyis tény, hogy van hova fejlődni. De attól még javuló tendenciát látunk, így felelőtlenség azt mondani, hogy nincs ebben potenciál. Főleg hogy a privát megtakarításoknál jelenleg jobb alternatívát nem látunk.

Az egész csak hangulatkeltés?

Érdekes, hogy Szikra a nyugdíjparát és az öngondoskodást a magánnyugdíjpénztárak PR-akciójának gondolja. A 2011-es államosítás miatt mindössze négy darab magánnyugdíjpénztár maradt életben, amik mindössze 58 ezer tagot számlálnak (ők egyébként eléggé jól jártak, erről itt olvashatsz). Már az is nagy teljesítmény, hogy ennyi embert meg tudtak tartani, így eléggé tévesnek tűnik, hogy ekkora lobbierőt tulajdonít nekik.

Valaki megmondhatná, mire volt ez jó

Számomra az a leginkább kérdéses, hogy mit akart ezzel üzenni az MTA tudományos főmunkatársa. Hogy az öngondoskodásnak Magyarországon nincs kultúrája? Vagy hogy mindenki nyugodjon le, 15-20 évig még minden a legnagyobb rendben lesz, ami utána jön, az meg még messze van? Az üzenet azért is lehetne tisztább, mert a tudományos élet szereplőjeként társadalmi felelőssége van, és amit mond, annak súlya van.