Ha egy párkapcsolat komolyra fordul, előbb-utóbb előjön a pénzügyek kezelésének kérdése, ami nézeteltéréshez vezethet, ha nem kezelitek jól. Egyes nézetek szerint az a helyes, ha nincs „enyém-tied” szemlélet, mások szerint egészségesebb, ha mindkét félnek van saját számlája, és csak a közös költéseket felezik.

Ha közös a számlátok, akkor egymás pénzéből gazdálkodtok. Lehet, hogy egyikőtök többet keres a másiknál, ez rögtön alá-fölérendelt viszonyt eredményezhet. A többet kereső fél könnyen úgy érezheti, hogy átveheti a pénzügyek irányítását. Ha kell, felelősségre vonhatja a másikat ilyen-olyan vásárlás miatt, amit aztán erkölcsi alapon kritizálhat. Ez pont olyan káros, mint amilyennek hangzik.

Megbéníthatja a kapcsolatot, ha minden apró költésről el kell számolni a párunk felé, és ha csak azt veheted meg nyugodt szívvel, amire a másik rábólint. Az önjutalmazó apróságok tipikusan olyan dolgok, amiket a másik nem képviselői nehezen értenek meg. Egy újabb körömlakkra mondhatja azt egy férfi, hogy totális baromság, de ha egy nő ezt sem veheti meg magának engedély nélkül, akkor biztosan korlátozva fogja érezni magát a kapcsolatban. Ugyanez igaz lehet egy újabb technikai kütyüre egy férfi esetében, és még lehetne sorolni.

Ha nem látjuk át egy kapcsolatban, hogy mire költöttünk, akkor annál nehezebb beosztani a pénzt, pláne, ha – félve a kritikától – bizonyos költéseket még titkolni is kell a másik előtt. A pénz egyszer csak elfogy, és akkor megy majd az ujjal mutogatás, hogy ki rontotta el, holott valószínűleg mindketten hibáztatok.

A közös kassza egy régebbi kor terméke, mikor még a férfi kereste a pénzt, a nő pedig háztartásbeliként élt, és maximum a „konyhapénzt” osztotta be magának. Ma már egy nő lehet sikeresebb és kereshet többet a férjénél. Egy párkapcsolat egyenrangú tagjaként miért ne költhetne bárki annyit a saját pénzéből, amennyit akar? A fiatal, felvilágosult pároknál már abszolút a külön kassza a jellemző.

A külön kassza is lehet igazságtalan

A külön kasszának is van kényes pontja: a közös költések, amiket alapesetben feleztek. Ha nagyjából egyformán kerestek, akkor nincs gond, fifti-fifti, aztán viszlát. De ha a te béred jóval alacsonyabb, akkor nem biztos, hogy igazságos a felezés. Kifizeted a felét az élelmiszereknek, a lakbérnek/lakáshitelnek, a rezsinek, ha gyereketek van, akkor a ruházkodás, iskolázás és egyebek költségeit, és lehet, már el is fogyott a pénzed.

Nem jó tehát az sem, ha egyikőtök terhei aránytalanul nagyok az eltérő béreitek miatt, hiába feleztek mindent papíron. Ez legalább plusz egy ok amellett, hogy a közös költéseiteket átnézzétek. Többet tudtok így spórolni, mert jobban látjátok majd, mire van igazán szükség, és mire nincs.

Másrészt meg tudjátok beszélni, milyen arányban lenne igazságosabb a költések elosztása. Gyerekvállalásnál az anyuka egy darabig nem tud teljes munkaidőben dolgozni, így teljesen természetes, hogy addig a férfi nagyobb szerepet vállal a terhekből, mégsem álltok át teljesen közös kasszára. De olyan helyzet is előállhat, mikor a férfi esik ki hosszabb időre a munkából, mert mondjuk kórházba kerül.

A lényeg, hogy meglegyen a saját költési szabadságotok. Ne kelljen mindenről elszámolnotok egy másik embernek, de a közös költségeitek terén egyezségre tudjatok jutni. Egy kicsit közös a kassza, egy kicsit saját. Ez a kettősség lehet a legeredményesebb, és vezethet a legkevesebb párkapcsolati súrlódáshoz.