Ha szerencséje van, akkor azért, mert szereti azt, amit csinál. Ha nincs szerencséje, akkor azért, mert muszáj. Ahogy a dolgok alakulnak, szerencsésnek tarthatja majd magát az, akinek egyáltalán választási lehetősége lesz, mire nyugdíjba megy. Nemrégiben a Hargreaves Lansdown brit pénzügyi szolgáltató cég végzett egy felmérést, mely szerint a frissen nyugdíjba vonultak körülbelül egyharmada tovább dolgozott.

Ráadásul minden ötödik ember teljes munkaidőben, 15 százalék pedig részmunkaidőben. Jellemzően nem saját akaratából, hiszen a teljes munkaidőben dolgozók több mint egyharmada még aktív korában úgy tervezte, hogy ha dolgozik is majd, azt részmunkaidőben teszi.

Persze alapvetően semmi gond nincs azzal, ha az ember fokozatosan áll le a munkával, ez a munkaadónak és a munkavállalónak is jó lehet. Nagy kérdés, hogy maradhatunk-e a munkahelyünkön, és ha nem, akkor hol találunk majd munkát.

Az előrejelzések azt mutatják ugyanis, hogy 2050-re a 70 évesek száma, ha nem is sokkal, de meghaladja majd a 30 évesekét, ami nem sok jót ígér. Ráadásul az Európai Unió azt jelzi, hogy 35 év múlva a magyarok átlagosan keresetük 65,5 százalékát kapják majd meg nyugdíjként (ma ez az arány 83 százalék).

Ha mindez nem lenne elég, hála istennek tovább emelkedik a várható élettartam is, ami annyit jelent, hogy ha maradna a jelenlegi nyugdíjba vonulási idő (tippünk szerint nem marad), akkor az aktív évek befejezését követően még 16 év vár ránk.

Hogy ezt anyagi biztonságban és viszonylagos kényelemben, vagy a hónap végén a filléreket számolgatva töltjük el, nagyon nem mindegy és rajtunk is múlik.

Az ugyanis egyre nyilvánvalóbb, hogy az állami nyugdíj előbbire nem lesz elég (különösen, ha minimálbérre vagyunk sokáig bejelentve – erről legutóbb már írtunk), így nem nagyon marad más lehetőség, mint az öngondoskodás, azaz a rendszeres megtakarítás, amit minél előbb elkezdünk, annál jobb, hiszen annál kevesebb rendszeres havi összegből tudjuk majd nyugdíjasként is fenntartani az aktív éveinkben megszokott színvonalat.