Alig minden harmadik ember gondolja úgy, hogy az állami nyugdíjon kívül érdemes öngondoskodni nyugdíjas éveire, ráadásul meglehetősen későn kezdjük, és keveset teszünk félre. Magyarországon még az átlagnál is rosszabb a helyzet.

Tizenöt országban összesen 15 ezer embert kérdeztek meg egy nagy nemzetközi felmérés keretében arról, hogyan készülnek nyugdíjas éveikre. A válaszok minimum elgondolkodtatóak.

Kezdjük az általános adatokkal: a megkérdezetteknek csupán 30 százaléka gondolja úgy, hogy az állami nyugdíjjal bajok lesznek, ezért érdemes öngondoskodással készülni a munka utáni évekre, míg 70 százalék bízik az államban. A felmérést végző Aegon magyarországi vezérigazgató-helyettese szerint általában véve jellemző, hogy minél közelebb van valaki a nyugdíjhoz, annál inkább hajlandó megtakarítani.

Konkrétan ez azt jelenti, hogy míg a 18-24 éves (tehát pályakezdő, vagy még csak egyetemi tanulmányait folytató) korosztálynak csupán 29 százaléka gondol a nyugdíjas éveire, addig az utolsó tíz aktív évére forduló réteg (azaz az 55-64 évesek) körében ez az arány már 45 százalék (noha még ez sem tűnik olyan nagyon magasnak, jegyezzük meg halkan).

Horváth Gyula szerint mindez azt mutatja, hogy a munkába állók jellemzően kivárnak jó pár évet, mire elkezdenek megtakarítani, és ez alól csupán néhány (jellemzően nyugat-európai) ország a kivétel, ahol ma már szinte automatikus, hogy a munkavállaló tagja lesz valamilyen nyugdíjpénztárnak.

Az oda történő befizetéseit ráadásul a munkaadó jellemzően ki is egészíti, és például Hollandiában a munkavállaló folyamatosan képben van arról, hogy mekkora nyugdíjra számíthat majd. Márpedig ez nagyon nem mindegy, hiszen a dolgok jelen állása szerint a nyugdíjba vonulás után még két évtizedet élünk (hála istennek), ám az nagyon nem mindegy, hogy milyen anyagi körülmények között. Ami Magyarországot illeti, a nyugat-európai 20 év itt sem sokkal kevesebb (a konszenzus 17-18 év), tehát nekünk is fontos lenne, hogy lehetőleg minél több megtakarításunk legyen, mire eljön a pihenés ideje.

Sajnos ezen a téren nem állunk jól. Mivel az állami nyugdíjrendszer már most is erősen billeg, és a helyzet várhatóan csak romlani fog (az egyensúlyhoz egy családban statisztikailag 2,1 gyereknek kellene születni, miközben a valóság 1,4 gyermek ma Magyarországon), jórészt magunkra kell majd számítanunk.

Ami a kevésbé rossz hír, hogy például a felmérést végző Aegon magyarországi önkéntes nyugdíjpénztári ügyfeleinek az átlagéletkora 45 év, azaz nem vagyunk elmaradva a nemzetközi adatoktól, ugyanakkor az átlagdíj mindössze 135 ezer forint – évente, ami ugyan több mint a semmi, de jóval kevesebb az elégnél. A havi 10-11 ezer forintnyi befizetés ugyanis egy keveset segít majd a nyugdíjas években, de jelentősen nem emeli majd meg az állami nyugdíj összegét.

Ezen a téren tehát van mit fejlődni, mert a másik lehetőség a nyugdíjba vonulás utáni munkavállalás. A felmérés erre is rákérdezett és az derült ki, hogy minden negyedik ember tervezi úgy, hogy a nyugdíjas életkor után is dolgozik (a magyar arány 30 százalék), ám közülük csak minden harmadik indokolja ezt szakmája szeretetével, a többiek jórészt kényszerből akarnak tovább aktívak maradni.