A legfrissebb adatok szerint az eddiginél is kevesebben leszünk, mi magyarok, olyannyira, hogy 2060-ra már 8 millió alá csökken a lélekszám. Ennek egyik következménye a nyugdíjkorhatár elkerülhetetlen növelése. Mi következik mindebből?
Hiába minden, ha a jelenlegi tendencia folytatódik, 2060-ra a jelenleginél mintegy kétmillióval kevesebben leszünk mi, magyarok. A KSH Népességtudományi Kutatóintézete legfrissebb felmérése szerint kevesebb, mint fél évszázadon belül 7,9 millióra csökken a magyarság lélekszáma – legalábbis azoké, akik Magyarországon élnek.
Mert az egyik problémát az jelenti, hogy a stabilan magas elvándorlás mellett csökken a bevándorlók száma, ami éves szinten 6-7 ezer fő mínuszt jelent. Ráadásul a népesség összetétele is megváltozik, 45 év múlva például két és félszer annyi 65 éven felüli lesz, mint 14 éven aluli – írják a most megjelenő Demográfiai Portréban.
Spéder Zsolt igazgató éppen ezért mondta azt a Napi Gazdaságnak adott minapi interjúban, hogy a kormánynak nem lesz más választása, mint a nyugdíjkorhatár növelése.
„Jelenleg a népesség valamivel több, mint hatoda elmúlt 65 éves, de csak minden hetedik magyar 15 év alatti” – mondta az igazgató, aki szerint ez az arány változik majd meg drasztikusan.
A hosszabb élettartam persze önmagában nem lenne baj (ma egy 60 éves 5-6 évvel tovább él egészségben, mint aki 20 évvel ezelőtt érte el ezt a kort), csakhogy a betegségben töltött évek száma is megnő majd, amire Spéder Zsolt szerint „a szociális, egészségügyi rendszerek még nem készültek fel, pedig a probléma egyre égetőbb”.
Lassan mindenkinek szembe kell nézni azzal, hogy a jelenlegi rendszer hosszú távon nem fenntartható (ahogyan a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének igazgatója fogalmazott: „kezelhetetlen lesz”), ezért a nyugdíjkorhatár felemelését nem lehet majd kikerülni – kivéve persze akkor, ha a munkavégzés hatékonysága sokszorosára nő.
Tovább dolgozunk?
Az egyik megoldás, hogy tovább dolgozunk majd, akkor is, ha esetleg valamilyen csoda folytán nem emelnék meg a nyugdíjkorhatárt, hiszen ebben az esetben az ellátás összegét kell majd csökkenteni, hogy kijöjjön a matek.
A folyamat már meg is kezdődött, nemrégiben a Hargreaves Lansdown brit pénzügyi szolgáltató cég végzett egy felmérést, mely szerint a frissen nyugdíjba vonultak körülbelül egyharmada tovább dolgozott.
Ráadásul minden ötödik ember teljes munkaidőben, 15 százalék pedig részmunkaidőben. Ez egyre komolyabb szükségszerűség lesz, hiszen az Európai Unió előrejelzése szerint is 35 év múlva a magyarok átlagosan keresetük 65,5 százalékát kapják majd meg nyugdíjként (ma ez az arány 83 százalék).
Gondoskodjunk magunkról!
A másik (jobb esetben párhuzamos) lehetőség az öngondoskodás, amit persze jobb minél hamarabb elkezdeni, mert a számok elég rémisztőek. Abban megegyezhetünk, hogy Magyarországon ma egy 200 ezer forintos nettó fizetés jónak számít. Aki tehát nyugdíjba megy, ennek az összegnek a 80 százalékát kapja meg, ami 160 ezer forint körüli összeget jelent, ami soknak nem sok, de azért ki lehet jönni belőle. Ez van tehát most.
A más sokat emlegetett 2050 körül még ez a mai helyzet is paradicsomi állapotnak tűnhet majd, szakemberek szerint ugyanis akkor a mostani 80 százalék helyett az utolsó fizetésünk 50, sőt, egyes számítások szerint csak 30 százaléka jár majd nyugdíjként.
A konkrét példánál maradva, egy 200 ezres fizetés a következő hónapban már csak 100 ezer (vagy esetleg 60 ezer) forint nyugdíjat jelent – állította a Nyugdíj- és Időskori Kerekasztal volt vezetője, Holtzer Péter.
Az öngondoskodás tehát elkerülhetetlen, és minél hamarabb érdemes elkezdeni. Mennyit tegyünk félre? Ezt természetesen mindenkinek magának kell eldönteni, akár már havi 10 ezer forint is segíthet (persze ekkora összegtől azért csodát ne várjunk), érdemes rákeresni a neten és némi számolgatást elvégezni.
Rengeteg elképzelhető variáció, lehetőség akad, érdemes tanácsot kérni, és ha lehet, minél hamarabb, mert minden eltelt hónappal nő az az összeg, félre kell tennünk ahhoz, hogy nyugdíjasként is nagyjából a megszokott életszínvonalunkon éljünk.