Háromezer milliárd forint. Szép pénz. A 115 ezer forint már kevésbé hangzik jól. Pedig a kettő között szoros összefüggés van, az első ugyanis az az összeg, amit a nyugdíjakra költ az állam (a mi pénzünk persze ez is), a másik pedig az, ami ebből átlagosan egy nyugdíjasra jut. Ma. A rossz hír, hogy holnap ennél nehezebb lesz a helyzet, szóval ki kell találnunk valamit.

Az, hogy a nyugdíjba vonulók jövedelme csökken, nem újdonság (remélhetőleg lassan az sem, hogy ezt ellensúlyozandó érdemes időben elkezdenünk az öngondoskodást), arról azonban talán eddig ritkábban volt szó, miként nyílik egyre nagyobbra az olló az aktív és a nyugdíjas réteg életszínvonala között.

Nézzük meg egy kicsit az alaphelyzetet: jelenleg az államháztartás adatai szerint a nyugdíjakra közel 3000 milliárd forintot (egészen pontosan 2 916 milliárd forintot) költünk egy év alatt (ez a tavalyi adat).

Ez elég sok pénznek tűnik, és persze az is, ám ha lebontjuk személyekre, akkor már rögtön nem olyan hatalmas összeg, hiszen átlag 115 ezer forintból éppen hogy meg lehet élni, de elég szűkösnek tűnik, pláne, hogy egyes statisztikák szerint a nyugdíjasok jelentős többsége inkább 70-80 ezer forintot várhat havonta.

Márpedig a helyzet valószínűleg csak rosszabb lesz, hiszen a társadalom egyre öregszik, és még akkor is, ha ez a folyamat Magyarországon kicsit lassabb, a tendencia nyilvánvaló. Ennek következményeként kevesebb aktív dolgozónak kell majd eltartania több nyugdíjast, ami adóemeléshez és/vagy a nyugdíjak csökkenéséhez vezet majd.

Mindehhez hozzájárul az is, hogy a rendszerváltás után rengetegen kényszerültek kényszervállalkozónak, ők jellemzően minimálbérre jelentették be magukat, aminek a hátrányait a nyugdíjba vonuláskor érzik majd meg, illetve sok munkaadó választotta azt a megoldást, hogy papíron minimálbért fizetett az alkalmazottainak, a többit pedig megoldották „okosba”.

Nyíló olló

Itt tartunk tehát ma. Azt sem szabad elfelejteni (és erre utaltunk cikkünk elején), hogy Magyarországon a nyugdíjemelést az inflációhoz kötik, ami azért fontos, mert ez mostanság 1-2 százalékon áll, míg a gazdasági növekedést 3 százalékkal számolják – azaz az olló, ha lassan is, de folyamatosan nyílik a nyugdíjas és az aktív réteg között.

A helyzet tehát az, hogy már ma sem diadalmenet nyugdíjasnak lenni, de még ha a jelenlegi helyzet maradna is fenn a jövőben (mint ahogyan nem fog), akkor is azzal kellene számolni, hogy a nyugdíjasok életszínvonala folyamatosan romlik majd az aktív keresőkéhez képest.

A kormányzati megoldás

A mindenkori kormánynak aligha lesz más megoldása (miként arról korábban mi is írtunk), mint a nyugdíjkorhatár emelése. Erről beszélt nemrégiben a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének igazgatója is, aki felhívta a figyelmet arra, hogy jelenleg a népesség hatoda elmúlt 65 éves, és csak minden hetedik magyar 15 év alatti.

Spéder Zsolt szerint az elöregedésre és a vele járó megugró kiadásokra a szociális, egészségügyi rendszerek sem készültek fel, és hát lassan mindenkinek szembe kell nézni azzal, hogy a jelenlegi rendszer hosszú távon nem fenntartható (ahogyan a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének igazgatója fogalmazott: „kezelhetetlen lesz”).

Ezért a mindenkori kormány egyszerűen rá lesz kényszerülve a nyugdíjkorhatár felemelésére, ami csak akkor megkerülhető lépés, ha a munkavégzés hatékonysága sokszorosára nő.

Amit mi tehetünk

Itt lép a képbe az öngondoskodás, ugyanis muszáj szembenéznünk azzal, hogy az állam csak nagyon korlátozott mértékben tud majd érdemi lépéseket tenni a nyugdíjasok helyzetének javítása érdekében (és az is inkább a további romlás megakadályozása, mintsem érdemi javítás lehet).

Márpedig ha kívülről nem jön segítség, akkor nekünk kell saját magunkon segíteni, azaz önmagunkról gondoskodni, azaz félretenni legalább akkora összeget, amiből kipótolhatjuk a majdani nyugdíjat (jó hír, hogy ehhez az állami is nyújt kedvezményeket).

Lehet, hogy most úgy érezzük, hiányozna az a havi 15-20 ezer forint, de őszintén szólva még mindig könnyebb most lemondani róla, mint amennyire nyugdíjasként majd hiányozni fog az állami nyugdíj pótlása.

Senki nem állítja persze, hogy ez egyszerű menet, hiszen még egy havi 200 ezer forintos fizetésnél is legalább 30 ezer forintot kell megtakarítanunk ahhoz, hogy nyugdíjasként havi 140 ezer forintból tudjunk majd gazdálkodni.

Rengeteg variáció és lehetőség van, de érdemes minél hamarabb elkezdeni a számolgatást, hiszen minden eltelt hónappal, évvel nő az a havi összeg, amit félre kell tennünk ahhoz, hogy nyugdíjasként is megtarthassuk legalább az addig megszokott életszínvonalat.