Az ötlet az Egyesült Királyságban merült fel, de nem tűnik rossz gondolatnak egységesíteni az európai adózást és egyáltalán, a biztosítási és nyugdíjrendszert, ha már a megnyílt munkaerőpiacnak hála úgyis rengeteg európai dolgozik másik országban.

Nemrégiben az Európai Biztosító és Nyugdíjpénztári Felügyeleti Hatóság (EIOPA – European Insurance and Occupational Pensions Authority) indított konzultációt egy egységes páneurópai nyugdíjtermék (nem tehetünk róla, ez a hivatalos neve, de ígérjük, ezentúl csak PEPP-ként emlegetjük) bevezetéséről.

Ennek lényege az lenne, hogy arra bátorítsa az uniós polgárokat, öngondoskodjanak, hogy aztán nyugdíjasként is biztosítani tudják a megfelelő életszínvonalat.

Mindehhez viszont létre kellene hozni egy olyan egységes európai szabályozást, amely egyszerű, átlátható, költséghatékony és megbízható, és amelyet az Európai Unió minden tagállamában azonos feltételek között vehetnénk igénybe – így végül is mindegy lenne, hogy éppen Németországban, Nagy-Britanniában vagy éppen Magyarországon dolgozunk és teszünk félre nyugdíjas éveinkre.

Jelenleg még rengeteg megoldandó kérdés van, például az, miként biztosítsák, hogy az öngondoskodó munkavállalókat ne adóztassák meg kétszer ugyanazért – hangsúlyozta Simon Tyler, a kérdéssel foglalkozó brit szakügyvéd.

Noha a rendszer előnyei a munkavállalók számára nyilvánvalóak lennének (például szinte mindegy lenne, hol nyitunk megtakarítási számlát, ugyanazok a feltételek vonatkoznának ránk minden uniós országban), a rendszer kiépítése messze nem lesz egyszerű, ha egyáltalán belevágnak valaha.

A brit Broadstone igazgatója, Dave Brooks például arra hívta fel a figyelmet, hogy a korábbi, határokon átnyúló kezdeményezések esetében is gondot jelentett az aránytalanság, ráadásul ebben az esetben minden tagállammal el kellene fogadtatni, hogy a befizetéseket ugyanúgy kezelje adózási szempontból, és ugyanúgy illessze be az állami rendszerbe is.

Arról pedig még nem is beszéltünk, hogy bizonyos országokban (és erre alighanem az Egyesült Királyság az egyik legjobb példa) eleve gyanakvás övezi a brüsszeli jogharmonizációs törekvéseket, és többre tartják a választás szabadságát és a sokszínűséget, azaz az emberek sem biztos, hogy szívesen fogadnának egy központosított rendszert.

Magyar munkavállalói szempontból mi mégis inkább azon vagyunk, hogy érdemes lenne megfontolni egy határokon átívelő rendszert, hiszen rengeteg magyar dolgozik külföldön akár csak egy-két évet is, egy ilyen közös európai megtakarítási forma nekik is sokat segíthetne az öngondoskodásban.