Ugyanazért nem lesz élhető időskorod, mint amiért elfogy a pénzed a hónap végére: nem tervezel előre, hiszen „a probléma megoldása legyen a jövő gondja”. Egy osztrák fiatal már huszonévesen elkezd félretenni, nálunk sokan még 40 évesen sem. Mindez csak a szemléleten múlik, nem azon, hogy mennyit keresel.

Eltelik 35-40 év, miközben nem tettél félre semmit. Ott állsz majd 65+ évesen, és rájössz, hogy hiába vártad, hogy az állam megoldja helyetted a nyugdíjproblémát, mert az állam nem tett semmit azért, hogy neked jobb legyen. Az állam így is túlvállalta magát, és a nyugdíjjal olyan jólétet célzott meg az idősek számára, ami hosszú távon tarthatatlan.  Szimplán azért, mert nincs elég fiatal, aki az öregeket el tudná tartani.

 Mert most az van, hogy mások eltartására öntöd be a pénzt az államkasszába, és bízol benne, hogy neked is jut majd évtizedek múlva. 

Nem fog, mert nem lesz miből jutnia.

És a magyarok nagyon is jól tudják, hogy gáz van. A felmérések egyértelműen erre utalnak, és a többség mégsem csinál semmit. Aki mégis, az is vár 36 éves koráig, és csak akkor kezd el félretenni. Miért van az, hogy egy osztrák fiatal már huszonéves korában félreteszi a fizetése 4-5%-át? És már ekkor befizeti, mondjuk, egy nyugdíjpénztárba. Mert náluk eleve a társadalom 87%-a kiemelten fontosnak érzi az öngondoskodást. Lehet azzal jönni, hogy többet keresnek, mint a magyarok, de igazából ez még nem indokolja azt, hogy fiatalon kezdjenek nyugdíjra félretenni. Akár el is verhetnék mindet.

Valójában szemlélet kérdése az egész. Hogy felélsz-e minden pénzt, ami a kezeid közé kerül, vagy elővigyázatos vagy, és félreteszel valamennyit. Olyan még nem volt, hogy egy megtakarítás nem jött volna jól. De az is baj, hogy

 talán azt sem tudod, mire költöttél egy hónapban. 

Nincsenek megtervezett kiadásaid, nem állítasz fel prioritási listákat, nem tűzöl ki magad elé hosszabb távú célokat.

A fizetésed 4-5%-át valószínűleg te is félretehetnéd, és az a kérdés, hogy miért nem teszed mégsem. És itt most lehetne mondani a klasszikus példát, amiről korábban mi is írtunk, hogy egy dohányos havi 20 ezret simán elkölt cigire. Négy év alatt elkölt egymillió forintot, évtizedek alatt még sokszor ennyit. Mennyi mindent lehetne abból venni, ugye? Például egy sportautót, de mégsem járnak sportautóval a nem-dohányzók, hogy lehet ez? Igen, mert ugyanúgy elköltik a pénzt ők is, csak nem cigire, hanem minden másra. De a megfelelő szemlélettel lehetne sportautójuk – vagy nyugdíjuk is akár.

Sokkal könnyebb élvezeti cikkekre költeni a jelenben, mint félretenni valamire, amihez évtizedek múlva jutunk hozzá. Mégis lehetséges, maximum az akarat hiányzik. Ideje felismerni, hogy a problémákat nem fogják megoldani helyetted, ezért a saját életedért te vagy a felelős. Lehet a nyugati jólétet irigyelni, de az ő sikerük abban is rejlik, hogy az államra nem egy jótékony nagybácsiként tekintenek, aki majd mindent megold helyettük. 27 évvel a rendszerváltás után ideje lenne kinevelődnie egy generációnak, ami egészen fiatal kortól kezdve tudja, hogy magáért felel.

Szóval magyar huszonévesek: rajtatok a világ szeme.