Míg rövidtávon (ez persze csak pár évet jelent) nem kell aggódni a nyugdíj miatt, viszont azok, akiknek még legalább két évtizedük van a megérdemelt pihenésig, jobb, ha megbarátkoznak a gondolattal, hogy az állami nyugdíjból aligha fognak megélni. Megoldás van, de észnél kell lenni.

A napokban nyújtotta be a kormány (a költségvetéssel együtt, annak részeként) a nyugdíjalap 3 éves gazdasági előrejelzését, és ami talán ennél is fontosabb, a fél évszázadra szóló demográfiai előrejelzést is.

Kezdjük az előbbivel, annál is inkább, mert ez viszonylag megnyugtató képet fest, hiszen a következő években kiegyensúlyozottnak tűnik a Nyugdíjbiztosítási Alap költségvetése, az évtized végéig a kiadásokat fedezik a befizetések. Mi csak örülünk, akit a részletek is érdekelnek, az a napi.hu cikkében megtalálhatja a pontos adatokat.

Hátborzongató demográfia

Jóval kevesebb örömre adnak okot (nyugalomra pedig egyáltalán nem) a demográfiai adatok, melyek egészen 2060-ig próbálnak meg képet adni arról, mi vár ránk. Sok jó nem.

A KSH Népességtudományi Kutatóintézete által a 2011-es népszámlálás adatai alapján készített adatsor szerint ugyanis rohamosan öregszik el a társadalom: míg most körülbelül minden ötödik magyar nyugdíjas, ez az arány 2060-ra eléri a 30 százalékot, azaz két befizető tart majd el egy nyugdíjast, ami elképesztő teher.

Ami külön gondot jelent, hogy az arányok elsősorban nem a nyugdíjasok számának emelkedése, hanem az aktív dolgozók számának drasztikus csökkenése miatt tolódnak el ennyire. A számok nyelvén ez annyit tesz, hogy jelenleg durván 6,4 millió munkaképes korú ember van Magyarországon, 5 év múlva már nem lesz 6 millió, 2060-ra pedig ötmillió sem.

Ez azt jelenti, hogy a magyar nyugdíjrendszer még 15 évig eldöcög, de 2030 után már nem nagyon lesz finanszírozható, ha addig nem hajt végre az aktuális kormány komoly reformot. Márpedig a komoly reform korhatáremelést és / vagy nyugdíjcsökkentést jelent. Egyik sem az a forgatókönyv, amiért az ember őszintén lelkesedni tudna.

A nyugdíjrendszer problémáihoz csak pár adat: amikor 1928-ban bevezették az öregségi nyugdíjat (aminek a célja csupán annyi volt, hogy a munkaképtelen idősek ne haljanak éhen…), a nyugdíjkorhatár 65 év volt, a férfiak várható élettartama 47, a nőké 50 év. Ma a várható élettartam a KSH 2011-es adatai szerint a férfiaknál 71, a nőknél 78 év. Mindez azt jelenti, hogy míg 80 éve a nyugdíjrendszerre nem rótt akkora terhet a nyugdíjak kifizetése, addig ma gyakorlatilag minden nyugdíjas évekig igénybe veszi a rendszert.

Mi lehet a kiút?

Adott tehát a (szerencsére) egyre magasabb átlagéletkor, az annak emelkedését csak alig követő nyugdíjkorhatár és az egyre kevesebb aktív munkavállaló. Nem túl jó kilátások…

Noha az állam várhatóan annyi nyugdíjat mindig ad majd, hogy ne haljunk éhen, az egyszerű túlélés (akár 10-15 évig) nem hangzik túl vonzó célnak, hiszen az ember szeretne kicsit pihenni, kényelmesen élni, segíteni a gyerekeinek, ad absurdum akár utazni is.

Ha tehát más nem gondoskodik rólunk, akkor az a legjobb, ha mi tesszük meg ezt a szívességet magunknak. Erre számtalan mód van, fektethetünk például ingatlanba, bár az elmúlt évek tapasztalatai alapján ez sem életbiztosítás, ráadásul elég nehezen mobilizálható összeg, ha hirtelen pénzre lenne szükségünk. Nekiállhatunk tőzsdézni is, de ezt jó szívvel csak azoknak ajánlanánk, akik nagyon benne vannak a dologban, és tisztában vannak a kockázatokkal.

Ami ezeknél jobb ötletnek tűnik, az az előtakarékosság, ami egyfelől rugalmas, másfelől éves szinten akár 280 ezer forint adójóváírás is jár mellé az államtól. Választhatunk, hogy milyen formában és mennyit szeretnénk félretenni, milyen környezetben (pénztári, banki, vagy biztosítói), és mivel a Nemzeti Bank által ellenőrzött szervezetekről van szó, az a veszély sem fenyeget, hogy egy ronda reggel arra ébredünk, hogy a megtakarított pénzünk eltűnt a semmiben.

Ami minket illet, lelkes hívei vagyunk a jobb félni, mint megijedni hozzáállásnak, aminél már csak a jobb előre gondolkodni, mint ott állni megfürödve szimpatikusabb.