Ha az államtól várod azt, hogy megteremti ehhez a feltételeket, nagyot fogsz csalódni. Igazságtalan ez így, hiszen évtizedeken át fizettük a nyugdíjjárulékot? Hát igazságtalan, de attól, hogy igazunk van, pénzünk még nem lesz. Nézzük inkább, mi mindent tehetünk azért, hogy elkerüljük a kuporgatást!

Nem lennénk azok helyében, akik évtizedek múlva mennek nyugdíjba, illetve azok helyében nem lennénk, akik évtizedek múlva mennek nyugdíjba, és eszükbe sem jut (hiszen huszonévesként, vagy a harmincas éveiben miért is gondolna ilyenre az ember), hogy ideje lenne elkezdeni megtakarítani, különben nagy baj lesz.

A helyzet ugyanis az, hogy a jelenlegi felosztó-kirovó rendszerben az állam az aktuális befizetésekből finanszírozza a mindenkori nyugdíjakat. Ez most még hagyján, hiszen még több az aktív korú, mint a nyugdíjas (egészen pontosan 1,3 dolgozóra jut egy), ez azonban nagyon nem így lesz a jövőben, ha a jelenlegi tendencia folytatódik.

Olyannyira nem, hogy például 2050-re egy keresőre két nyugdíjas jut majd, márpedig ha így lesz (és valami nagyon nagy változásnak kellene bekövetkezni ahhoz, hogy ez ne így legyen), akkor adja magát a matek: kizárt, hogy olyan nyugdíjunk legyen, mint a mostaniaknak.

A számok rémisztőek. Elég baj az, hogy Magyarországon ma egy 200 ezer forintos nettó fizetés jónak számít. Aki mondjuk ma nyugdíjba megy, ennek a 80 százalékát kapja meg, ami 160 ezer forint körüli összeget jelent, ami soknak nem sok, de azért ki lehet jönni belőle. Ez van tehát most.

Hogy mi lesz 30-40 év múlva, azt senki sem tudja, de sejteni lehet. Szakemberek szerint például az, hogy szinte biztosan körülbelül 70 éves korunkig fogunk dolgozni, ám mivel jóval kevesebb aktív tartja majd el a jóval több nyugdíjast, az arányok is drámaian megváltoznak majd: a mostani 80 százalék helyett az utolsó fizetésünk 50, sőt, egyes számítások szerint csak 30 százaléka jár majd nyugdíjként.

A konkrét példánál maradva, egy júniusi 200 ezres fizetés júliusi nyugdíjként már csak 100 ezer (vagy esetleg 60 ezer) forint lesz – és ezt nem mi állítjuk, hanem a Nyugdíj- és Időskori Kerekasztal volt vezetője, Holtzer Péter szakértő mondta nem is olyan rég.

Mindez elég rémisztő kilátás. Ha kiháborogtuk és kikeseregtük magunkat (mindkettő jogos egyébként), akkor érdemes elgondolkodni azon, mit tehetünk azért, hogy majdan ne a nyomor várjon ránk.

Lehet ingatlanba fektetni, de az elmúlt évek tapasztalatai alapján ez messze nem nevezhető betonbiztos megoldásnak. Ennél alighanem okosabb ötlet havonta félretenni, persze nem mindegy, hogy mennyit (és az sem, hogy hova).

A cél tehát annyi pénz félretétele, hogy legalább az utolsó fizetésünk 70 százalékát megkapjuk nyugdíjként is. Sajnos ez nem lesz egyszerű menet, havi 10 százalék például biztos, hogy nem lesz elég, márpedig egy nettó 100 ezres fizetésből már ennyit is bravúr félretenni, de még 200 ezres fizetésnél is legalább havi 30 ezer forintot kell megtakarítanunk ahhoz, hogy havi 140 ezer forintból tudjunk majd gazdálkodni.

Persze a havi 10 ezer forint is több, mint a semmi, így mindenkinek érdemes végiggondolni, mennyit engedhet meg magának, mekkora az az összeg, amit ki tud préselni az esetleg szűkös keretekből.

Rengeteg variáció és lehetőség van, de érdemes minél hamarabb elkezdeni a számolgatást, hiszen minden eltelt hónappal, évvel nő az a havi összeg, amit félre kell tennünk ahhoz, hogy nyugdíjasként is megtarthassuk legalább az addig megszokott életszínvonalat, hogy ez számokban mit jelent, azt ide kattintva kiszámolhatja bárki.