A mai huszonévesek több mint fele a szüleivel él, de még a harmincasok közt is akadnak ilyenek szép számmal. A különköltözés költséges lenne, és egyébként is kényelmesebb, ha valaki főz és takarít helyettünk. Azért egy idő után mégis kínos a „mamahotelben” lakni, de kiszabadulni onnan nem olyan egyszerű.

Azért lássuk be, hogy mi, huszon-harmincéves fiatalok már egy sokkal szabadabb, de bizonytalanabb világba születtünk bele, mint a szüleink. Számukra az élet tankönyvbe illően kiszámítható volt: elvégzed a középiskolát, munkába állsz – mert munkád úgyis lesz –, aztán családot alapítasz valakivel egy szép kis házban, kedvező lakáshitelből.

Nekünk már ambiciózusabbnak kell lennünk náluk. Nem elég az érettségi, de még 25 évesen is ráérünk bizonygatni, hogy „idén már TÉNYLEG meglesz az a rohadt diploma.” Persze azért szerda éjjel még oda kell csapni a Fogasban, biztos, ami biztos. Aztán munka meg vagy lesz, vagy nem, max. megyünk külföldre mosogatni.

Anyádék miatt szorongsz ennyire

Hiába a nagyobb szabadság, a merev szabályok hiánya, azért a szüleink beidegződéseit mi is magunkon hordozzuk. Egy letűnt kor elvárásait vetítik ki ránk az idősebb generációk, mintha ma is minden olyan egyszerű és kiszámítható lenne, csak mi lennénk túl lusták.

Benned is felmerülhet, hogy mennyire égő 26 évesen a szülői házban lakni, de egyedül baromi költséges kivenni egy lakást, ami ráadásul elég lepukkant is ezért az árért. A pároddal könnyebb lenne, de az meg nincs, jaj de gáz ez így ennyi idősen, hát illene már becsajozni-pasizni lassan, nem? És mikor ezeket fejben végigjátszod, megint a szüleid kötött, szigorú értékrendjén görcsölsz.

Most jöttél ki az egyetemről, alig dolgoztál, szóval nincs sok félretett pénzed, de a büszkeséged és a társadalmi elvárások úgy kívánnák, hogy költözz külön, és élj egyedül, csórón, mert… Mert csak. És jobb esetben nem kell együtt élned kettő másik rendetlen lakótárssal, és kínai instant levest enned minden másnap, mint egyetem alatt, de a fizud fele így is elmegy lakbérre.

Nem felnőtt, csak egy nagyra nőtt kamasz

Sokszor a szülők sem szeretnék, ha a gyerekeik vodkán és kenyéren élnének egyetem után is, ezért nem szívesen engedik el a kezüket. Gyerekként kezelik őket, miközben már közelebb vannak a harminchoz, mint a húszhoz. A fiatalok önbecsülését is letöri, ha a szüleik látszólag nem hisznek abban, hogy ők valaha is képesek lesznek az önálló életre.

Új normák vannak kialakulóban, amiket már a mai fiatalság fog meghatározni. Meddig okés a szülőkkel lakni? Mikor jöjjön az első gyerek? Újra kell definiálni azt is, hogy mit jelent férfinak és nőnek lenni. A férfi legyen határozott, de engedékeny? Tartsa el a családját, de ne csak munkából álljon az élete? A nőktől eddig is elvárták, hogy figyeljenek az alakjukra, öltözzenek csinosan, és jók legyenek az ágyban, de ezután elvárás lesz az is, hogy a karrierjüket építsék? Bárhogy is alakuljon, a fiataloknak szakítaniuk kell a szüleik elvárásaival, és a saját értékrendjük szerint kell élni az életüket.

Az egész családnak van felelőssége

A szülők részéről is szükség lesz empátiára, hogy a változó idők nehézségeit megértsék, és így viszonyuljanak a gyerekeik életéhez. Ahogy mi is írtunk már róla, az albérlet hosszú távon nagyon sokba kerül, de egy kis szülői segítséggel és előre tervezéssel lakást is lehet venni, mire a gyerek kikerül az egyetemről. Nem elvárható, hogy mindent oldjon meg magának, és ebben az állam is csak részben tud segíteni. A felelősség a családé, és nem másé.