A Quaestor és Buda-Cash nevével fémjelzett brókerbotrány kapcsán  mindenkinek eszébe jut Jordan Belfort, vagyis a Wall Street farkasa, de ő is elbújhat az említett 2 cég mellett, ez derül ki a Bankmonitor által elvégzett számításból.

A Stratton Oakmond volt Jordan Belfort brókercége, amely szintén megvezette, mondhatni átverte az ügyfeleit. Az ő technikájuk az volt, hogy értéktelen részvényeket vettek, majd különböző pozitív hírekkel felverték a részvények árfolyamait, és ezt adták el az ügyfeleiknek. Ezzel a technikával sikerült is nagyjából 200 millió dollárt elcsalni, ami a mai árfolyamon (284,21) 56 milliárd 842 millió forintot.

Történet ismert, Belfort 22 hónap börtönbüntetést kapott, és a 200 millió dolláros kárból 110 millió dollár megfizetésére kötelezte őt a bíróság.

Amíg 61 ezren küzdenek a magánnyugdíjpénztári vagyonukért (mintegy 200 milliárd forint), addig már biztosan kijelenthetjük, hogy az állam a korábban átvett nyugdíjpénztári vagyont már el is költötte. 

Utólag már könnyű okosnak lenni, mégis vannak olyan alapvető tények és különbségek, amelyeket ha egyszer megértünk, akkor jó eséllyel egy életre el tudjuk majd kerülni vele a túl kockázatos befektetéseket. Sokan a hármas „brókerbotrány” után általánosan azt a következtetést vonják le, hogy már sehova nem éri meg befektetni, ők tévednek és elsősorban nekik szeretnék most ebben a rövid összefoglalóban egy kis iránymutatást adni.

Mivel az elmúlt 30 napban már a harmadik brókercéget számolják fel egymás után, elhatároztam, hogy még iziben ütök egy nagyot a vasra, hogy segítsek mindenkit a tisztánlátásban. Szinte óránként jelennek meg hírek a témával kapcsolatban, de sajnos ritka a mindenre kiterjedő objektív cikk. Olvasva a különböző hozzászólásokat a leggyakoribb tanulság amit leszűrtök a hírek hallatán, hogy már a „bankban sincsen biztonságban a pénzem”.

Rögtön az elején szeretném leszögezni, hogy egy szabályoknak megfelelően működő, ellenőrzött korrekt pénzügyi szolgáltató cégnél nem fordulhatnak elő visszaélések. A helyes tanulság tehát így hangzik:

Mivel a hazai pénzügyi szabályozás finoman szólva is laza, biztos, hogy nem választok olyan befektetést, amelyet nem értek és nem látok át 100%-osan, és ha szükséges, akkor független szakértő segítségét is bevonom a biztonságos döntéshez.

Fotó: Teknős Miklós / nol.hu

Háromból kettő munkaképes fiatal (18-34 év) még mindig a szülőkkel él. Ennek több oka is lehet, de a megkérdezettek jelentős többsége dolgozik, és rendszeres jövedelme van. Járjunk utána, hogy akkor miért élünk akár 34-35 éves korunkig is a szülői házban!

Magyar szokás a „mama-motel”?

Az, hogy sokáig nem szállunk ki a családi fészekből nem mondható magyar szokásnak. Az viszont érdekes, hogy röpke 4 év alatt 56%-ról 66%-ra ugrott az otthon élő felnőttek száma. Európai viszonylatban is magasnak mondható ez a szám, Nyugat-európában, és a dánoknál ez a szám 20-25% körül mozog. Sík Endre szociológus szerint ezek az arányok szoros összefüggésben állnak az adott ország gazdaságával, és így a jövedelmekkel is. Magyarul ott ahol magasabbak a keresetek, hamarabb elköltöznek otthonról a fiatal felnőttek, ami logikus.

Ezek a lehetőségei egy pályakezdő fiatalnak

Az első lehetőség nem is a gyerekeken múlik, hanem a szüleiken. Ha már csecsemőkortól gyűjtenek pénzt (akár oktatásra, akár lakásra), akkor jelentős segítséget nyújtanak gyermeküknek, hiszen:

• ha lakáscélra gyűjtöttünk, akkor a gyermeknek lesz egy több millió  forintos önereje, és nem neki kell ezt kiépítenie, amikor elkezd dolgozni. Ezzel időt nyertünk a gyermeknek.
• ha oktatásra fordítjuk a megtakarítást, akkor pedig magas jövedelmet garantáló állásban tud a gyermek elhelyezkedni, így hamarabb össze tudja szedni a lakásvásárláshoz szükséges tőkét.

A fiataloknak az albérlet is jelenthet egy jó megoldást, ahhoz hogy a saját lábukra álljanak. Magyarországon ez kevésbé népszerű, mint máshol a világ jelentős részén, hiszen itthon szinte mindenki egyből saját lakást szeretne, akár egy nagy magas összegű (és magas hiteltörlesztő részletű) hitel felvételének árán is.

A harmadik megoldás pedig az, hogy amíg otthon lakunk, de rendszeres jövedelmünk van, hogy folyamatosan megtakarítunk lakáscélra. Erre kiváló lehetőséget nyújtanak a különböző lakáskasszák.

Összegezve minden út a rendszeres lakáscélú megtakarítás(ok) felé vezet. Ezt már vagy a szülők elkezdik, vagy a gyermekek az első keresetüktől fogva, hiszen ha ezt nem tesszük meg, akkor csak az idő múlik, és nem jutunk az egyről a kettőre. 

A megtakarítások hosszú távon képesek mesés eredményeket produkálni, de az, hogy valaki 1997 óta 8 ezer eurónyi frankból 100 millió eurót halmozzon fel, az biztosan egyedülálló a földön. Pont ez történt ugyanis a most 25 éves Max-Hervé George nevű úriemberrel.

Az első lépések a meggazdagodás felé

A meggazdagodás, és az öngondoskodás első lépése, hogy nem költjük el azonnal (vagy előre) az összes bevételünket, hanem valamennyit felhalmozunk belőle. Így tett a fent említett úr édesapja is, aki egy L’Abeille Vie nevű biztosító új megtakarítására fizetett be nagyjából 3 millió forintnyi svájci frankot. Ekkor még ő sem sejthette, hogy ez a lépés alapozhatja meg, hogy 2030-ra a világ leggazdagabb embereivé váljanak.

Természetesen alaposan meg kell azt is vizsgálni, hogy melyik konkrét befektetést választjuk, hiszen jelentős különbségek vannak a pénzpiacon elérhető megtakarítások között. Max-Hervé George is körültekintően járt el, így esett a választása a Fix Árú Arbitrázs Életbiztosítási Szerződésre.

Magyarázat: Az arbitrázs egy olyan jelen idejű befektetési ügylet, ahol 2 különböző piac eltéréséből realizálunk nyereséget. Egyszerűbben úgy lehet megfogalmazni, hogy ugyanannak az árunak 2 külön helyen teljesen más az ára.

A gyakorlatban úgy nézett (és néz ki most is) ez a szerződés, hogy minden pénteken megírta az ügyfél, hogy azon a héten (visszamenőleg!) mibe fektessék be a pénzét. A biztosító hamar rájött, hogy nem éri meg, hogy az ügyfél veszteségét magára vállalja, de addigra már nagyon sok ilyen szerződést kötöttek az ügyfelek, de mit lehet ilyenkor tenni?

A kitartás meghozza a gyümölcsét

A biztosító persze megpróbált kihátrálni ezekből a szerződésekből, de ez nem olyan egyszerű. Életbiztosítást ugyanis nem lehet egyoldalúan módosítani, vagy felmondani, ez a mai napig is érvényes. Így hát nem maradt más megoldás, mint valamekkora kompenzációs díjjal rávenni az ügyfeleket arra, hogy közösen módosítsanak a szerződéses feltételeken. Az információk szerint ebbe mindenki bele is ment (nagyjából 10 euróért cserébe), kivéve Max Hervé Gerorge-ék. Ők továbbra is vizsgálták a pénzpiacot, és minden pénteken beküldték, hogy mibe fektessék visszamenőleg a megtakarított pénzüket. Hamarosan még jobban meg kellett küzdeniük ezért az életben egyszer adódó lehetőségért.

Az életbiztosítások jogilag a legbiztonságosabb megtakarítások

A fent említett L’Abeille Vie Biztosító, hosszú tulajdonosváltások után eljutott oda, hogy a világ egyik legnagyobb biztosítója az AVIVA Biztosító részévé váljon. A törvények ilyenkor határozottan kimondják, hogy hiába történt tulajdonosváltás, a meglevő ügyfeleknek ugyanolyan feltételek mellett kötelesek továbbvinni a szerződését. Innen már csak a jogi út maradt az AVIVA számára, de nem jártak sikerrel. A George család ügyvédje szerint eddig 64 alkalommal sikerült megvédeni az életbiztosítási szerződést, így az AVIVA nem tehet mást, mint azonos kondíciókkal vezeti tovább a szerződést.

Az öngondoskodás, és a kitartás jutalma

Visszamenőleg vizsgálva megállapítható, hogy a sorozatos jó döntések kifizetődőnek bizonyultak, hiszen évente nagyjából 68,6%-os hozamot termel ez a megtakarításos életbiztosítás. Jelenleg így nagyjából 100 millió euró lehet a megtakarításban, és ha így folytatja Max-Hervé George, akkor 2030-ra nagyjából 230 milliárd eurója lesz, amivel egyrészt a világ leggazdagabb embere lesz, másrészt komoly fejfájást okoz az AVIVA Biztosítónak.

A mi életünkben kevésbé valószínű, hogy egy ilyen szerződést tudunk találni, de ha elkezdünk megtakarítani, és tűzön-vízen kitartunk mellette, akkor nekünk is szép lejárati összeg üti a markunkat, még ha nem is euró milliárdokban mérhető.