Számos áruház reklámozza az elektronikai termékeit 0%-os hitellel. Ebből azt gondolhatod, hogy az adott árucikk ugyanannyiba fog kerülni, mintha ott helyben kifizetnéd, csak helyette apránként, részletekben törleszted az árát. Ki kell ábrándítsalak: lehet, hogy végül sokkal többe fog kerülni.

Minden reklámfelületen a hatalmasra rajzolt 0%-okat látjuk meg először, és persze azt, hogy akciós lett az egyik népszerű okostelefon. De ugyanez igaz az ultramagas felbontású LED tévékre, az A+++ energiaosztályú mosógépekre és nagyjából minden háztartási gépre, ami többe kerül 50 ezer forintnál. Mielőtt a kasszához rohannál, nézd meg jól, mit is jelöl az a 0%.

Lehet például 0%-os a havi törlesztőrészlet, vagyis kamatmentes a havonta fizetendő díj, de ezzel még nem feltétlen jársz jól. Azt senki nem ígéri, hogy nem lesznek más költségeid. Lehet, hogy nem hívják fel rá a figyelmed, és lehet, hogy nem olvasod el az apróbetűs részt elejétől a végéig. Attól még benne lehet a hitelszerződésben, hogy kezelési költséget, esetleg hitelbírálati díjat számolnak fel. Lehet, hogy számlát kell nyitnod az adott hitelintézetnél, ahol havonta számlavezetési díjat kérhetnek. A törlesztőrészlet valóban kamatmentes, de a rejtett költségek miatt az alapárhoz képest akár 20-25%-kal többet kell kifizetned az olcsónak tűnő termékért.

0% THM

Ami neked kell, ha tényleg nem akarsz plusz költségeket fizetni, az a 0%-os THM. A teljes hiteldíjmutató (THM) százalékosan kimutatja, mennyivel többet kell visszafizetned az igénybe vett összegen felül. Ha ez a mutató 0%, akkor tényleg csak annyival tartozol, amennyi a termék ára, és nem lesznek plusz költségek. Vigyázz, mert ezzel is lehet trükközni, bár kevésbé, mint a kamatmentes törlesztővel. Az eladó belekalkulálhatja a termék árába a hitel kamatát, vagyis megemelheti az alapárat valahány százalékkal. Lehet, hogy ugyanazt megkapod máshol olcsóbban, csak ott nem veheted meg részletre 0%-os THM mellett. Az alapár szerencsére olyasmi, ami rögtön egyértelműen látszik – a rejtett költségekkel ellentétben –, ezért könnyen összehasonlítható más áruházak ajánlataival, és ez alapján megfontoltabban tudsz dönteni.

Ha hitelen gondolkodsz, akkor valószínűleg nincs egy összegben annyi pénzed, amennyire szükséged lenne. Akár a 0%-os THM-et, akár a 0%-os kamatot választod, gondold végig, megéri-e neked, hogy drágábban jutsz hozzá valamihez csak azért, mert részletre is megkapod, és nem kell kifizetned azonnal.

Ha nélkülözhetetlen eszközről van szó, esetleg visszahozza az árát, mert munkaeszköz, akkor elfogadható lehet a hitel. De ha kényelmi eszköz megvásárlásán gondolkodsz, akkor mindenképp érdemes mérlegelned, hogy részletfizetésbe kezdesz, vagy inkább összegyűjtöd a kívánt összeget, és leteszed egyben.

Egy dolgot ne csinálj semmiképp: ne ugorj bele semmibe meggondolatlanul, a kellő tájékozódás és az apróbetűk elolvasása nélkül.

Az új-zélandi All Blacks rögbicsapat nagydarab játékosai esnek neki békésen sétáló japán járókelőknek, nőket tepernek le a földre, és egy mit sem sejtő irodistát rúgnak fejbe labdával. Reklámot látunk, nem is akármilyet, de mit akarnak eladni ezzel az ámokfutással?

A reklám végén kiderül, hogy az All Blackset az amerikai AIG biztosító támogatja, és ők forgatták ezt a kisfilmet a japán piacnak szánva. Ha láttál már biztosítási reklámot, akkor tudod, hogy az általában nem ilyen. Ahogy Woody Allen mondta a Szerelem és halál c. filmjében:

„Vannak rosszabb dolgok a halálnál. Ha töltötted már az estédet biztosítási ügynökkel, akkor pontosan tudod, miről beszélek.”

A hagyományos biztosítási reklámok pont ilyenek: unalmasak és humortalanok. Mind hasonló recept alapján készül: lágy zene kíséretében mutatnak végtelen csöpögős képsorokat a család tagjairól, hogy aztán a reklám végén cselekvésre szólítson egy orrhangú narrátor.

Na, ez a reklám nem ilyen:

Hosszú a felvezetés, de aztán kiderül, hogy nem ok nélkül zaklatják a békés japánokat a nagyra nőtt új-zélandi sportolók, hanem őrangyalként mentik meg őket a mindenhol ott leselkedő veszélyektől.

A készítőknek volt öniróniájuk, és ez szimpatikus. Tudták, hogy a rögbi agresszív sportként él a köztudatban, és erre építve akciódús, izgalmas képsorokat tudtak forgatni. Kellően figyelemfelkeltő, ha egy csapat rögbis ész nélkül kezd el úgy viselkedni egy város közepén, mintha éppen meccsen lenne.

A biztosítási reklám egy morbid műfaj, így egy Végső állomásba illő montázs keretében kiderül, hogy a balesetek bizony mindennaposak. A hangulatot feldobja, hogy a végén a rögbis csapatkapitányt épp egy kisfiú dönti le a lábáról. Az üzenet egyértelmű: védelemre mindenkinek szüksége van.

2011-ben egyébként George Clooney is beugrott egy norvég reklámba:

Az újdonsült menyasszonyt maga (az ekkor még nőtlen) Clooney ébreszti a nászéjszaka után.

 „Valakinek bejön az élet. Mindenki más okosabban teszi, ha elkezd félretenni” 

– írják ki a végén. Vagyis a DnB bank szerint akinek nincs sugar daddy-je, az kezdjen öngondoskodni.

Na, hát ehhez hasonló ötletes és figyelemfelkeltő reklámokból szívesen látnánk többet.

Megkezdődött idén is a tavaszi Glamour-napok, az ország egyik legnépszerűbb kuponfelhasználós bevásárlási programja, ami ezúttal is 20 vagy akár 50%-os kedvezményt kínál az egyes boltok és márkák termékeiből. Ezzel azért elég jól jársz, nem? Nem feltétlen, sőt.

Aki kuponokkal megy vásárolni, az általában nemhogy spórol, de még többet is költ, mint kupon nélkül tette volna. Hogy lehetséges ez? Azzal a tudattal mész vásárolni, hogy spórolni fogsz, és jó üzletet csinálsz, hogy ez az üzlet még a hülyének is megéri, és hogy szinte kirabolod az üzleteket ilyen jó ajánlattal. Valójában besétálsz a boltok marketingcsapdájába, és ők járnak túl a te eszeden, miközben sztárbefektetőnek érzed magad.

A kupon maga a reklám

A kupon önmagában egy értéktelen papírfecni. Nekiesel a magazin lapjainak, kivágod kisollóval, majd vásárláskor átadod a kissé megviselt kupont, és rögtön ki is dobják a szemétbe. Mi értelme ennek? Látszólag semmi. Viszont amíg a kuponokat vagdosod, olyan termékek akciójáról is tudomást szerzel, amiket előtte nem is ismertél.

Rávesz, hogy bemenj a boltba

Az akciók miatt több üzletbe is bemész, mint egyébként szoktál. Kimutatott tény, hogy minél több időt töltesz el egy boltban, annál több mindent veszel. És hát nyilván soha semmi nem ott van, ahol annak a helye lenne, vagy ahol múlt héten volt. Mire megtalálod a kinézett ruhadarabot, már vettél három másikat, hiszen olyan jó árban van minden!

Spóroltam, tehát többet költhetek

Nem elégszel meg azzal, hogy olcsóbban vehettél meg valamit. Úgy érzed, ebből a „rengeteg” megspórolt pénzből igazán kijár neked még egy-két árucikk. Mint amikor diétás az ebéded, ezért egy jó adag somlói galuskával jutalmazod magad. Végső soron tehát még rosszabbul jártál, mint egyébként.

Le fogsz maradni életed üzletéről

Az akciók általában korlátozott időre szólnak, és természetesen minden csak a készlet erejéig tart, a készlet pedig szűkös, vásárlóból viszont sok van. Úgy érzed, kifutsz az időből, és ha most nem, akkor talán sosem kötsz ilyen jó üzletet. Az időkorlát nyomást helyez rád, és emiatt kevésbé hozol racionális döntéseket.

A nagy számok bűvöletében

20%, 30%, 40%, 50%. Milyen jól néznek ki leírva is. Mivel csak arányokat fejeznek ki, a valós értékük lehet, hogy nem is olyan sok, de te máris úgy érzed, hogy jó üzletet kötöttél. Lehet, hogy megveszel egy prémium terméket, amit egyébként soha, pedig akciósan sem olcsóbb, mint amennyit amúgy rászánnál. A „kettőt fizet, hármat vihet” kedvezmény valójában ugyanaz, mintha 25-30%-os akciót írnának ki külön-külön a termékekre, csakhogy te veszel hármat olyanból, amiből lehet, hogy egy is elég lenne.

Érdemes előre tervezni

A vásárlással önmagában nincs baj. Valakinek kellemes időtöltés, valakinek szükséges rossz, de akárhogy is legyen, egy a fontos: ne költs ész nélkül kuponnal sem. Mielőtt elindulnál a legközelebbi plázába, gondolkozz el még otthon, hideg fejjel, hogy mi az, amire tényleg szükséged van. Ha megveszed akciósan azt, ami kell, remek. De próbálj megállni ezen a ponton, vagy legalább ne hidd azt, hogy spórolsz, miközben pont az ellenkezőjét csinálod.

Sokan ingáznak a lakhelyük és a munkahelyük közt, vagy esetleg hétvégente hazautaznak a családhoz, de már nem jár nekik a diákkedvezmény. Szerencsére a MÁV 33%-kal olcsóbban adja a jegyet a 26 évnél fiatalabbaknak, a munkáltató pedig bizonyos esetekben köteles megtéríteni az utazási költség 86%-át.

Egy 2010-es kormányrendelet miatt a munkáltatódnak támogatnia kell az utazásod költségeit – a helyi közlekedés kivételével. Mit jelent ez a gyakorlatban? A munkavégzés helyszínére a közigazgatási határon kívülről utazol nap mint nap, ebben az esetben a jegyed vagy bérleted 86%-át köteles megtéríteni a munkaadód. Ezt a munkába járás költségének nevezik.

A rendelet értelmében viszont a hazautazás költségei is téríthetőek, ami azt jelenti, hogy a munkavégzés helye (és a tartózkodási helyed) eltér az állandó lakcímedtől, és heti egyszer hazautazol hétvégére. Ekkor is fizetik a jegyed 86%-át, de nem korlátlanul. A hazautazással kapcsolatos költségtérítés havi felső korlátja 2017-ben 35 340 Ft.

Mindkét esetben igénybe vehető másodosztályú vonat, menetrend szerinti országos, regionális és elővárosi autóbuszjárat, valamint elővárosi vasút (HÉV). A helyi bérletet a munkáltató nem köteles téríteni. Persze dönthet úgy, hogy cafetéria keretében mégis kifizeti neked, de sok munkaadónak ez már nem nagyon éri meg, mióta 50%-os adót kell fizetniük egy BKK-bérlet után. Ha a saját autóddal mész munkába egy vidéki településről, akkor 9 Ft térítés jár kilométerenként.

Hétvégén olcsóbb a vonat, ha fiatal vagy

Ha 26 év alatti fiatal vagy, tehát maximum 25 éves, akkor az életkorod igazolásával 33%-kal olcsóbban vehetsz jegyet a MÁV vonatainak másodosztályára péntek 10 órától vasárnap éjfélig, valamint ünnepnapok előtt és alatt.

Idén ezekre az ünnepekre jár a 26 év alattiak kedvezménye:

A MÁV START Klub kártyával további kedvezményeket lehet igénybe venni életkortól függetlenül, bár a 26 éven aluliaknak ez is olcsóbb. Fél évre 19 900 Ft, egy évre 34 900 Ft a 26 éven felülieknek a kártya kiváltása. Segítségével féláron lehet másodosztályú jegyet venni a belföldi vonatokon, és ez a kedvezmény szombatonként egy útitársunknak is jár. Ezzel a kártyával 25%-kal olcsóbban váltható ki kerékpárjegy és a nemzetközi utazáskor igénybe vehető RailPlus igazolvány is.

Úgyhogy vegyétek igénybe a kedvezményeket, ha jogosultak vagytok rá, mert ezzel is sokat lehet spórolni.

A mai huszonévesek több mint fele a szüleivel él, de még a harmincasok közt is akadnak ilyenek szép számmal. A különköltözés költséges lenne, és egyébként is kényelmesebb, ha valaki főz és takarít helyettünk. Azért egy idő után mégis kínos a „mamahotelben” lakni, de kiszabadulni onnan nem olyan egyszerű.

Azért lássuk be, hogy mi, huszon-harmincéves fiatalok már egy sokkal szabadabb, de bizonytalanabb világba születtünk bele, mint a szüleink. Számukra az élet tankönyvbe illően kiszámítható volt: elvégzed a középiskolát, munkába állsz – mert munkád úgyis lesz –, aztán családot alapítasz valakivel egy szép kis házban, kedvező lakáshitelből.

Nekünk már ambiciózusabbnak kell lennünk náluk. Nem elég az érettségi, de még 25 évesen is ráérünk bizonygatni, hogy „idén már TÉNYLEG meglesz az a rohadt diploma.” Persze azért szerda éjjel még oda kell csapni a Fogasban, biztos, ami biztos. Aztán munka meg vagy lesz, vagy nem, max. megyünk külföldre mosogatni.

Anyádék miatt szorongsz ennyire

Hiába a nagyobb szabadság, a merev szabályok hiánya, azért a szüleink beidegződéseit mi is magunkon hordozzuk. Egy letűnt kor elvárásait vetítik ki ránk az idősebb generációk, mintha ma is minden olyan egyszerű és kiszámítható lenne, csak mi lennénk túl lusták.

Benned is felmerülhet, hogy mennyire égő 26 évesen a szülői házban lakni, de egyedül baromi költséges kivenni egy lakást, ami ráadásul elég lepukkant is ezért az árért. A pároddal könnyebb lenne, de az meg nincs, jaj de gáz ez így ennyi idősen, hát illene már becsajozni-pasizni lassan, nem? És mikor ezeket fejben végigjátszod, megint a szüleid kötött, szigorú értékrendjén görcsölsz.

Most jöttél ki az egyetemről, alig dolgoztál, szóval nincs sok félretett pénzed, de a büszkeséged és a társadalmi elvárások úgy kívánnák, hogy költözz külön, és élj egyedül, csórón, mert… Mert csak. És jobb esetben nem kell együtt élned kettő másik rendetlen lakótárssal, és kínai instant levest enned minden másnap, mint egyetem alatt, de a fizud fele így is elmegy lakbérre.

Nem felnőtt, csak egy nagyra nőtt kamasz

Sokszor a szülők sem szeretnék, ha a gyerekeik vodkán és kenyéren élnének egyetem után is, ezért nem szívesen engedik el a kezüket. Gyerekként kezelik őket, miközben már közelebb vannak a harminchoz, mint a húszhoz. A fiatalok önbecsülését is letöri, ha a szüleik látszólag nem hisznek abban, hogy ők valaha is képesek lesznek az önálló életre.

Új normák vannak kialakulóban, amiket már a mai fiatalság fog meghatározni. Meddig okés a szülőkkel lakni? Mikor jöjjön az első gyerek? Újra kell definiálni azt is, hogy mit jelent férfinak és nőnek lenni. A férfi legyen határozott, de engedékeny? Tartsa el a családját, de ne csak munkából álljon az élete? A nőktől eddig is elvárták, hogy figyeljenek az alakjukra, öltözzenek csinosan, és jók legyenek az ágyban, de ezután elvárás lesz az is, hogy a karrierjüket építsék? Bárhogy is alakuljon, a fiataloknak szakítaniuk kell a szüleik elvárásaival, és a saját értékrendjük szerint kell élni az életüket.

Az egész családnak van felelőssége

A szülők részéről is szükség lesz empátiára, hogy a változó idők nehézségeit megértsék, és így viszonyuljanak a gyerekeik életéhez. Ahogy mi is írtunk már róla, az albérlet hosszú távon nagyon sokba kerül, de egy kis szülői segítséggel és előre tervezéssel lakást is lehet venni, mire a gyerek kikerül az egyetemről. Nem elvárható, hogy mindent oldjon meg magának, és ebben az állam is csak részben tud segíteni. A felelősség a családé, és nem másé.

Ha egy párkapcsolat komolyra fordul, előbb-utóbb előjön a pénzügyek kezelésének kérdése, ami nézeteltéréshez vezethet, ha nem kezelitek jól. Egyes nézetek szerint az a helyes, ha nincs „enyém-tied” szemlélet, mások szerint egészségesebb, ha mindkét félnek van saját számlája, és csak a közös költéseket felezik.

Ha közös a számlátok, akkor egymás pénzéből gazdálkodtok. Lehet, hogy egyikőtök többet keres a másiknál, ez rögtön alá-fölérendelt viszonyt eredményezhet. A többet kereső fél könnyen úgy érezheti, hogy átveheti a pénzügyek irányítását. Ha kell, felelősségre vonhatja a másikat ilyen-olyan vásárlás miatt, amit aztán erkölcsi alapon kritizálhat. Ez pont olyan káros, mint amilyennek hangzik.

Megbéníthatja a kapcsolatot, ha minden apró költésről el kell számolni a párunk felé, és ha csak azt veheted meg nyugodt szívvel, amire a másik rábólint. Az önjutalmazó apróságok tipikusan olyan dolgok, amiket a másik nem képviselői nehezen értenek meg. Egy újabb körömlakkra mondhatja azt egy férfi, hogy totális baromság, de ha egy nő ezt sem veheti meg magának engedély nélkül, akkor biztosan korlátozva fogja érezni magát a kapcsolatban. Ugyanez igaz lehet egy újabb technikai kütyüre egy férfi esetében, és még lehetne sorolni.

Ha nem látjuk át egy kapcsolatban, hogy mire költöttünk, akkor annál nehezebb beosztani a pénzt, pláne, ha – félve a kritikától – bizonyos költéseket még titkolni is kell a másik előtt. A pénz egyszer csak elfogy, és akkor megy majd az ujjal mutogatás, hogy ki rontotta el, holott valószínűleg mindketten hibáztatok.

A közös kassza egy régebbi kor terméke, mikor még a férfi kereste a pénzt, a nő pedig háztartásbeliként élt, és maximum a „konyhapénzt” osztotta be magának. Ma már egy nő lehet sikeresebb és kereshet többet a férjénél. Egy párkapcsolat egyenrangú tagjaként miért ne költhetne bárki annyit a saját pénzéből, amennyit akar? A fiatal, felvilágosult pároknál már abszolút a külön kassza a jellemző.

A külön kassza is lehet igazságtalan

A külön kasszának is van kényes pontja: a közös költések, amiket alapesetben feleztek. Ha nagyjából egyformán kerestek, akkor nincs gond, fifti-fifti, aztán viszlát. De ha a te béred jóval alacsonyabb, akkor nem biztos, hogy igazságos a felezés. Kifizeted a felét az élelmiszereknek, a lakbérnek/lakáshitelnek, a rezsinek, ha gyereketek van, akkor a ruházkodás, iskolázás és egyebek költségeit, és lehet, már el is fogyott a pénzed.

Nem jó tehát az sem, ha egyikőtök terhei aránytalanul nagyok az eltérő béreitek miatt, hiába feleztek mindent papíron. Ez legalább plusz egy ok amellett, hogy a közös költéseiteket átnézzétek. Többet tudtok így spórolni, mert jobban látjátok majd, mire van igazán szükség, és mire nincs.

Másrészt meg tudjátok beszélni, milyen arányban lenne igazságosabb a költések elosztása. Gyerekvállalásnál az anyuka egy darabig nem tud teljes munkaidőben dolgozni, így teljesen természetes, hogy addig a férfi nagyobb szerepet vállal a terhekből, mégsem álltok át teljesen közös kasszára. De olyan helyzet is előállhat, mikor a férfi esik ki hosszabb időre a munkából, mert mondjuk kórházba kerül.

A lényeg, hogy meglegyen a saját költési szabadságotok. Ne kelljen mindenről elszámolnotok egy másik embernek, de a közös költségeitek terén egyezségre tudjatok jutni. Egy kicsit közös a kassza, egy kicsit saját. Ez a kettősség lehet a legeredményesebb, és vezethet a legkevesebb párkapcsolati súrlódáshoz.

Mindjárt itt a hétvége, de nincs nálad készpénz, szóval az esti buli előtt útba kell ejtened a legközelebbi ATM-et. A készpénzfelvétel köztudottan nem ingyenes, de vajon mennyi pénzt vonnak le tőled a bankautomata használatáért? Érdemes-e a saját bankod ATM-ét használnod, vagy az idegen bankoknál sincs számottevő különbség?

A „pénzügyi rezsicsökkentésről” szóló, vicces nevű törvény miatt 2014 óta minden hónapban kétszer ingyenesen vehetsz fel pénzt bankkártyával bármelyik automatából, de csakis belföldön, 150 ezer forintos határig. Ezzel sem árt vigyázni, például ha jövő hét pénteken mész bulikázni, ami a hónap utolsó napjára esik, akkor az aznap felvett pénzt már a következő hónapra fogják könyvelni. Ilyenkor könnyen azt hiheted, hogy még két ingyenes pénzfelvételed maradt a jövő hónapban, valójában már csak egy.

Ha túllépted a havi kereted, akkor már sarcolnak a bankok, méghozzá elég keményen. Ilyenkor se mindegy, hogy az ő automatájukat használod vagy idegen bankét. Általában százalékos összeget tesznek el maguknak, de egy fix alapdíjat mindenképp levonnak minden tranzakciónál. Vagyis minél több a pénzfelvétel összege, annál több a levonás is. Idegen bank automatájánál a bankoknak egymás közt kell leboltolniuk a plusz költségeket, amit nyilván rajtad vernek le.

Nézzük végre a számokat. Túl vagyok a havi kettő ingyenes pénzfelvételen, de mégis ki kell vennem egy tízest, mert a kedvenc kocsmámban nincs POS terminál. Választhatok a saját bankom és idegen bankok automatái közül.

2017. januári kalkuláció. Hozzávetőleges értékek.

Attól függően, hogy melyik banknál milyen csomagom van, a saját ATM használata lehet 150, de 750 Ft is tízezer forint felvétele esetén, sőt a K&H egyes csomagjainál nem kerül semmibe.

Ha idegen bank automatáját használnám, akkor a saját bankom simán levonhat kétszer annyit, mintha az övét használtam volna. 485 Ft a minimum és 1050 Ft a maximum, amit levonhatnak. Utóbbi az OTP-nél van, ami egy brutális összeg: a felvett pénz 10%-át odaadod nekik, csak mert nem az ő ATM-üket használtad.

Gondolom, azért neked se mindegy, hogy a felvett pénz 4 vagy 8-10%-át adod oda a bankodnak csak azért, hogy visszakapd azt, ami a tiéd. Szerencsére már csomó ingyenes applikáció létezik, ami megmondja, hogy hol és milyen ATM-ek vannak a közeledben:

Google Play Áruház, ATM-kereső mobilalkalmazások.

Persze, kényelmesebb megállni a legelső szembejövő bankautomatánál, mint előre tervezni, és esetleg sétálni plusz 200 métert. A jellegzetes kék-sárga Euronet ATM-ek ott vannak már minden sarkon, sokkal egyszerűbb azokat használni, nem? Egyszerűbb, de sokkal költségesebb.

Érdemesebb tehát eleve kártyával fizetni, mert az ingyen van, vagy ha muszáj készpénzzel, akkor kicsit előre gondolkodni, és megnézni, hol tudod útba ejteni a bankod legközelebbi ATM-ét.

Ugyanazért nem lesz élhető időskorod, mint amiért elfogy a pénzed a hónap végére: nem tervezel előre, hiszen „a probléma megoldása legyen a jövő gondja”. Egy osztrák fiatal már huszonévesen elkezd félretenni, nálunk sokan még 40 évesen sem. Mindez csak a szemléleten múlik, nem azon, hogy mennyit keresel.

Eltelik 35-40 év, miközben nem tettél félre semmit. Ott állsz majd 65+ évesen, és rájössz, hogy hiába vártad, hogy az állam megoldja helyetted a nyugdíjproblémát, mert az állam nem tett semmit azért, hogy neked jobb legyen. Az állam így is túlvállalta magát, és a nyugdíjjal olyan jólétet célzott meg az idősek számára, ami hosszú távon tarthatatlan.  Szimplán azért, mert nincs elég fiatal, aki az öregeket el tudná tartani.

 Mert most az van, hogy mások eltartására öntöd be a pénzt az államkasszába, és bízol benne, hogy neked is jut majd évtizedek múlva. 

Nem fog, mert nem lesz miből jutnia.

És a magyarok nagyon is jól tudják, hogy gáz van. A felmérések egyértelműen erre utalnak, és a többség mégsem csinál semmit. Aki mégis, az is vár 36 éves koráig, és csak akkor kezd el félretenni. Miért van az, hogy egy osztrák fiatal már huszonéves korában félreteszi a fizetése 4-5%-át? És már ekkor befizeti, mondjuk, egy nyugdíjpénztárba. Mert náluk eleve a társadalom 87%-a kiemelten fontosnak érzi az öngondoskodást. Lehet azzal jönni, hogy többet keresnek, mint a magyarok, de igazából ez még nem indokolja azt, hogy fiatalon kezdjenek nyugdíjra félretenni. Akár el is verhetnék mindet.

Valójában szemlélet kérdése az egész. Hogy felélsz-e minden pénzt, ami a kezeid közé kerül, vagy elővigyázatos vagy, és félreteszel valamennyit. Olyan még nem volt, hogy egy megtakarítás nem jött volna jól. De az is baj, hogy

 talán azt sem tudod, mire költöttél egy hónapban. 

Nincsenek megtervezett kiadásaid, nem állítasz fel prioritási listákat, nem tűzöl ki magad elé hosszabb távú célokat.

A fizetésed 4-5%-át valószínűleg te is félretehetnéd, és az a kérdés, hogy miért nem teszed mégsem. És itt most lehetne mondani a klasszikus példát, amiről korábban mi is írtunk, hogy egy dohányos havi 20 ezret simán elkölt cigire. Négy év alatt elkölt egymillió forintot, évtizedek alatt még sokszor ennyit. Mennyi mindent lehetne abból venni, ugye? Például egy sportautót, de mégsem járnak sportautóval a nem-dohányzók, hogy lehet ez? Igen, mert ugyanúgy elköltik a pénzt ők is, csak nem cigire, hanem minden másra. De a megfelelő szemlélettel lehetne sportautójuk – vagy nyugdíjuk is akár.

Sokkal könnyebb élvezeti cikkekre költeni a jelenben, mint félretenni valamire, amihez évtizedek múlva jutunk hozzá. Mégis lehetséges, maximum az akarat hiányzik. Ideje felismerni, hogy a problémákat nem fogják megoldani helyetted, ezért a saját életedért te vagy a felelős. Lehet a nyugati jólétet irigyelni, de az ő sikerük abban is rejlik, hogy az államra nem egy jótékony nagybácsiként tekintenek, aki majd mindent megold helyettük. 27 évvel a rendszerváltás után ideje lenne kinevelődnie egy generációnak, ami egészen fiatal kortól kezdve tudja, hogy magáért felel.

Szóval magyar huszonévesek: rajtatok a világ szeme.

Régen repülő autókat vizionáltak 2060-ra, mostanra viszont a boldog utópia helyett egy borúsabb jövőkép rajzolódik ki, mely Magyarországot is érinti. A mostani huszonévesek 2060 környékén lesznek nyugdíjasok, és kétszer annyian lesznek, mint a gyerekek. Nyugdíj lesz ugyan, de aligha jut pénz bármi másra. Elvándorlás, brutális adók, kiürült közterek és elhagyatott játszóterek – ez lenne Magyarország 2060-ban? Lássuk, mi fog történni, ha nem változtatunk sürgősen.

A nyugati jóléti társadalmak sajátossága, hogy kevés gyerek születik, miközben a szüleik, nagyszüleik egyre tovább élnek. Magyarországon, ahol az aktív korúak befizetései adják a nyugdíjak teljes egészét, ez a demográfiai helyzet egyre nagyobb nyomást helyez a keresőképes rétegre. A magyar társadalom így is sokat költ nyugdíjakra: 2014-ben a GDP-nk 11%-át fordítottuk erre. Ez egy hatalmas összeg: 3478 milliárd forint ment el egy év alatt.

Ez nem meglepő, mivel nő a nyugdíjasok aránya. Jelenleg kétmillió magyar ember van nyugállományban. Közülük sokan a Ratkó-korszak gyermekei, az ő gyerekeik pedig, akik szintén sokan vannak, a következő 20 évben válnak nyugdíjassá. A jelenlegi átlag élettartamok alapján a nők 18,4 évig, a férfiak 14,5 évig számíthatnak nyugdíjra, tehát ennyi ideig fognak még élni, miután átlépték a 65 éves korhatárt. Ezek a számok folyamatosan csak nőni fognak a jobb életkörülmények, az orvostudomány és a technika fejlődése miatt. A mai nyugdíjasoknak átlagosan havi 120 ezer forintból kell megélniük, ez persze régiónként lehet kevesebb és több is. Mint tudjuk, 20 év múlva ez a havi átlag 90 ezer forint körül lesz, és ez idővel rohamosan csökkenni fog.

Az aktív keresők 4,3 millióan vannak ma Magyarországon. Tegyük hozzá, hogy ebben már benne vannak a közmunkások is, akik eleve az államtól függenek. Ténylegesen 4 millió foglalkoztatott lehet ma, akikre a nyugdíjterhek hárulnak, és nekik emellett a gyerekeikről is gondoskodni kell. Negyven év múlva, mikor a mostani 25 évesek nyugdíjba mennek, kétszer annyi nyugdíjas lesz, mint gyerek. Előrejelzések szerint a 65 év felettiek fogják kitenni a magyar társadalom egyharmadát. Talán mondanunk sem kell, hogy mekkora terheket fog ez róni a keresőképesekre.

Erre számíthatsz 40 év múlva

És mi lesz a mostani 25 évesekkel, ha nyugdíjba vonulnak? Ha a mostani trendekből indulunk ki, akkor azt látjuk, hogy a 65 év felettiek mindössze 6%-a tudott gazdaságilag aktív maradni, azaz ennyien dolgoznak legalább részmunkaidőben. Ennek ellenére a kétmillió nyugdíjasnak csak a 2%-a tett félre pénzt idősebb korára. Persze nem teheti meg mindenki, hogy 65-70 éves kora után is dolgozzon – sem egészségügyileg, sem elavult képzettsége miatt.

Az állam kénytelen lesz ellátni a keresőképteleneket 40 év múlva is, mert ha elengedné a kezüket, az katasztrófához vezetne. Nyugdíj tehát valószínűleg lesz 2060-ban is, csak az a kérdés, mire lesz elég egy élet munkája. A válasz: nem sokra. Privát megtakarítás nélkül szinte egészen biztosan elkerülhetetlen az elszegényedés. Hiába fizet majd az állam a létminimumhoz éppen csak elegendő pénzt, annyi embernek kell kiosztania, hogy mire ez megtörténik, félő, hogy nem marad semmi másra. Vagyis valószínűleg lesz nyugdíj, de minőségi oktatás, egészségügy és egyéb fejlesztések, beruházások aligha. Ha a fiatalokra nem tudunk eleget költeni, akkor a szellemi tőke kiáramlik az országból, és az ország olyan spirálba kerül, amiből nehéz lesz kijönni.

A tanulság nagyjából annyi, hogy az állami segítség önmagában kevés, és mindenképp jövedelmező lenne hosszú távon, ha kialakulna egy olyan megtakarítási kultúra, ami az önállóságon alapszik. Az öngondoskodás révén az állam is tehermentesíthető bizonyos fokig, és az egyéni jólét is fenntarthatóbb.

Az NRC piackutató cég legújabb felmérése szerint az aktív magyar lakosság nagyrésze nem hisz abban, hogy az állami nyugdíjrendszer el fogja őket tartani. Ennek ellenére csak 44%-uk takarékoskodik a nyugdíjas éveire, és havonta nagyjából 12 ezer forintot szánnak erre a célra. De mennyi pénzt ad majd az állam, és ráérünk-e 50 évesen elkezdeni félretenni?

Igazából ez attól függ, mit szeretnénk. A magyarok többsége havi 150 és 200 ezer forint közé lövi be azt az összeget, amiből szerintük kényelmesen meg lehet élni nyugdíjasként. Ha az a kérdés, mennyi lesz valójában a nyugdíjjárulék, mikor elérik a megfelelő korhatárt, a magyarok jóval pesszimistább válaszokat adnak: havi 100 ezer forintra számítanak. Tekintve, hogy idén a magyar átlagbér havi nettó 170 ezer forint körül lesz, mindenképp életminőségbeli romlás várható a nyugdíjas években.

De mennyi lesz az a bizonyos nyugdíj ténylegesen? Csak tippelni tudunk, de annyi valószínű, hogy az állami nyugdíjnak nagyjából 20 éve van hátra, és már most sem fizet túl sokat. A számításnál a jelenlegi havi nettó átlagkeresetet és különböző életkorokat vettünk alapul. Az eredmények a következők lettek:

(Figyelembe vettünk olyan tényezőket, mint az ún. valorizációs szorzók, degresszálás, beszámítási bérplafon, és egy csomó múltbéli statisztikát a KSH adatai alapján.)

Úgy tűnik, hogy példánk 55 éves alanya, vagyis aki 10 év múlva megy nyugdíjba, kevesebbet fog kapni, mint a lakosság által optimálisnak ítélt szint, de még túllépi a havi 100 ezret, azaz az elvárásoknak megfelelő összeget kap. Viszont az egykori fizetését így is jócskán alulmúlja a nyugdíj.

A jelenleg 45 évesek és a tőlük fiatalabbak havi 100 ezer forint nyugdíjra sem számíthatnak, ha átlagbérre vannak bejelentve. Optimista becslések szerint jó, ha az egykori fizetésük felét megkapják. A 25-45 év közötti generációk abban a tudatban dolgoznak még évtizedeket, hogy tisztában vannak azzal, hiába adóznak az államkasszába, időskorukban magukról kell gondoskodniuk.

Az állam is tudja ezt, ezért adójóváírást ad bizonyos megtakarítási formákra, amik a nyugdíj-előtakarékosságot célozzák, ilyen például a nyugdíjbiztosítás is, amivel akár évi 130 ezer forintot lehet jóváíratni. A felmérések szerint a magyarok 36 évesen kezdenek el félretenni, és 12 ezret szánnak erre havonta. Ha ezekkel a paraméterekkel valaki nyugdíjbiztosítást köt, akkor már

 havi 152 ezer forintra számíthat. 

Ez nagyjából havi 70 ezerrel több, mintha csak az állami nyugdíjat vette volna igénybe. Ha a mai átlag munkabér összegének elérése a cél, akkor havi 15 ezer forintot kell félretenni 36 éves kor felett, ami csak 3 ezerrel több, mint amennyit a többség elégnek gondol. Aki 10 évvel hamarabb kezd öngondoskodásba, annak nyilván ez a havi összeg alacsonyabb is lehet.

Az öngondoskodás azért is fontos, mert az állami nyugdíjkorhatár várhatóan nőni fog: a mai 65 évről 67 évre módosíthatják. Az elöregedő társadalom aligha lesz fiatalabb, miközben a várható élettartam egyre nő, ami nagyban leterheli az állami nyugdíjrendszert, így a felelősség az egyének kezébe kerül.